Visszavont fény  
  (Camille Claudelről, részletek)
 

Énünk
megöl -

nem tudtuk, hogy az anyagunk márvány -
aki öntőformájából
kilép:
levegőért eseng

szabadságomat ő tárta ki, Rodin,
de én
a kalitkát magamra zártam

-

Éltem és nem éltem
őbele vesztem
mint szakadékba

így
lett 
az ige testté
a test örül a létnek

--

Akkor jó
mikor megszállott vésőm
megérzi
hogy a szívem eltűnt

--

Nem tudok izzani
egyenletesen:
láng vagyok
égetek mint a fagy

a szobrászat: a gondolat
fénye vési a márványt

--

Ujjhegye érintésétől
megdermedt az idő

Egyedül azt sajnálom:
átszellemültem
hajam kibontva

és most hiába vár
talán meg is halt
senki se tudja csak én

--

Szenvedek és nem tudom
megvolt már a fájdalom
vagy magam faragtam magamnak
ónixból vésve ki
--

Most hogy már nem vagyok élő
látom

ő volt az egyetlen aki tudta:
alkottam és belehaltam

SZABÓ T. ANNA FORDÍTÁSA